Egy hete jött ki hivatalosan a legfrissebb Debian, de én előre ittam a medve bőrére, és újrahúztam az asztali gépem Jessie-vel már pár héttel ezelőtt. Még 32 bites Wheezy volt rajta, és bár vannak leírások arról a neten, hogy hogyan lehet egy 32 bites rendszert 64 bitesíteni (a Wheezy óta működő multiarch támogatás ebben sokat segít), ezek egyike sem hivatalos eljárás, és eredményül jó eséllyel inkonzisztens rendszert kapunk. Ezt nem volt kedvem bevállalni, úgyhogy maradt az újratelepítés.
Mivel friss install volt, különösebb gondok nem akadtak már az rc2-es telepítővel sem, felismert és felrakott mindent, amit kellett. Nem tolja már az arcunkba a framebufferes konzolt, úgyhogy még ez se fájt, és az nvidia driver is szépen felment repoból (xorg.conf azért kellett neki, de ez megvolt a régi rendszerből).
Egy-két nyűg persze akadt. Egyrészt a SystemV init rendszert felváltotta a systemd. Voltak erről viták bőven, egyesek szerint túl sok minden kerül így egy kézbe, kicsit én is szkeptikus voltam, de egyelőre komolyabb bajom nem akadt vele. Azt az egy alapparancsot ("systemctl") hamar meg lehet tanulni, és az init fájlokra is van millió példa és segédlet a neten. Ráadásul kapásból tudja a felügyelt futtatást, vagyis nem csak elindítja a programot, hanem újra is indítja, ha az valamiért kihalna. Erre az ősidőkben ott volt az inittab, újabban meg pl. a runit, de a systemd-s megoldás egyelőre elég konzisztensnek és átgondoltnak látszik, amit nem csak úgy utólag illesztettek a rendszerhez. A háttérben futó programok kimenetének automatikus mentése és megjelenítési lehetősége meg már csak hab a tortán ("journalctl"). Az Archlinux wikin leltem a systemd-ről egy nagyon tömör, de jó összefoglalót , ill ugyanott egy FAQ-ot is.
A sokkal kellemetlenebb és hosszasabb nyűglődés a sambával volt. Médiafájlok megosztására Linuxok között is ezt használom, az NFS megpusztulását és a kliens beakadását a szerver leállása esetén nemigen viselem már el. Mountra autofs-t használok, így aztán tényleg csak akkor él a link, amikor valami kell a szerverről. És az se nagy gond, ha két "szerver" keresztbe akar valamit egymástól. Namost a friss install után az autofs cifs mount elsőre sose jött össze. Másodikra meg mindig. Neten keresgélés, és kiderült, hogy nem vagyok egyedül a problémával, van rá nyitott Debian bug is. Samba debug 10-es szint után kiderült, hogy első (sikertelen) esetben autentikálás után hozzáadott valami IDMAP cache-hez, másodikban (a sikeresben) meg már a cache-ből kapta a választ. Innen már egyszerű volt, kiderült, hogy a winbind-dal beszélget ilyenkor. De a winbind-ra nincs is igazán szükség, hisz valódi Windows a közelemben nincs is. Winbind leállít, és hopsz, minden meg is javult, elsőre ment a mount. apt-get purge winbind. (Lehet, hogy másnak szüksége van rá, annak további jó debugolást! Persze azért kíváncsi vagyok, hogy ott van-e erre megoldás, de nekem szerencsére már nem kell.)
És ha már új élet, akkor átálltam Firefoxról Iceweaselre. Ok, ok, nem túl nagy változás, inkább szemléletbeli. Eddig a gyári Iceweasel mindig rendesen le volt maradva, úgyhogy inkább mindig letöltögettem a friss Firefoxot. Csak ezt mostanra meguntam. Ahogy jópár éve nem forgatok már saját kernelt se, úgy egyre kevésbé van már kedvem forrásból fordítani, meg bináris cuccokat kézzel telepíteni (ez a legrosszabb, bináris is, de mégse felügyeli a package manager). Szóval manapság jobb szeretem, ha a frissített, karbantartott, szép kis Debian csomagok települnek és frissülnek szükség esetén. Az Iceweasellel azért nem volt ilyen egyszerű a helyzet.
Ott kezdődik, hogy a gyári Jessie repoban 31.6-os van, és azért ez nem épp friss példány. Ok, nézzük, hol gyártják az Iceweaselt, hátha ott van frissebb, de mégis deb csomag. Hopp meg is van, a Debian Mozilla team konyhájában. Még konfigurátor segítség is van az oldalon, hogy melyik disztribúcióhoz mit állíts be a sources.conf-ban. Hát itt már azért akad egy kis bökkenő. Egyrészt szerintük a stable még mindig a Wheezy. OK, akkor ez nem jó. Van itt testing is, az már a Jessie, hurrá, ez jó lesz. Hát nagyon nem. Ugyanis azt javasolják, hogy állítsd be a http://http.debian.net/debian unstable ill. experimental repókat, és telepíts onnan. Ezzel csak az a gond, hogy itt nem csak Iceweasel van, hanem millió egyéb, tényleg unstable és experimental csomag, ami szépen felülvágja a gyönyörű, stabil, friss Jessie telepítést. Szóval hacsak nem vagy nagyon kalandos kedvű, akkor ezeket ne állítsd be!
Átmeneti megoldásnak azt találtam, hogy beállítottam a Wheezy repot (deb http://mozilla.debian.net/ wheezy-backports iceweasel-release), és onnan telepítettem. Ezzel egyetlen nyűg volt, hogy kellett volna neki a libffi5 lib, csakhogy a Jessie-ben már libffi6 van. Nem egy szép megoldás, de leszedtem a Wheezy repoból a libffi5 deb csomagját, kézzel felraktam, utána már csont nélkül fel is ment az Iceweasel. Gondolom, előbb-utóbb meg lesz a hivatalos Jessie támogatás is, és akkor ezt szépen vissza lehet csinálni. Ill. ha van bárkinek szebb megoldása, ne habozzon megosztani.
UPDATE: Csak rájöttek végre, mi a stable Debian. Alábbi repoval már minden ok:
deb http://mozilla.debian.net/ jessie-backports iceweasel-release
